02  Szakirodalom :: Szülőknek - Serdülőknek - Felnőtteknek - Tanároknak

Külső kontroll - belső kontroll

 

(Szerző: Anda Csilla)

Maga a kontroll: „központi fogalom az emocionális közérzet, az életeseméynyekhez való alkalmazkodás, a fájdalommal és stresszel való megküzdés, valamint a teljestmény irodalmában. Egy sor helyzetre nézve igaznak bizonyult, hogy a kontroll megélése jobb emocionális közérzettel, sikeresebb megküzdéssel, jobb egészségi állapottal és fiziológiai mutatókkal, sikeresebb élethelyzet-változtatásokkal és javuló teljesítménnyel van kapcsolatban” (Thompson és mtsi, 1993). A megküzdés (coping) kutatásban (Cohen és Lazarus, 1979; Lazarus és Folkman, 1984) fontos szerepet tölt be a külső kontroll - belső kontroll attitüd konstrukció.

Az elképzelést először Rotter (1966) fogalmazta meg. Szerinte az emberek különböznek abban a tekintetben, hogy a viselkedésük és az azt követő megerősítések között milyen mértékű ok- okozati viszonyt észlelnek. A kapcsolat észlelése elengedhetetlen az instrumentális tanulás létrejöttéhez, hiszen, ha a személy nem lát kapcsolatot a viselkedés és az azt követő megerősítés között, nem jön létre tanulás, azaz a személy viselkedése megerősítések által  nem lesz befolyásolható. (Tehát nem a megerősítés megjelenése a kulcsfontosságú tényező, hanem a kapcsolat észlelése.) Ennek a gondolatkörnek a lefedésére  használják a kontrollhely (a kontroll lokusza) kifejezést (Rotter, Seeman és Liverant, 1962; Rotter, 1966; 1990). A kontrollhely két végpontja a belső (internal) és a külső (external) kontroll (Phares, 1976).

A belső kontrollos személyek hisznek abban, hogy a dolgok kimenetelét- azaz a megerősítők előfordulását- saját maguk befolyásolhatják a viselkedésükkel. Ezzel szemben a külső kontrollosnak nevezett személyek úgy gondolják, hogy a dolgok mindig valami rajtuk kivülálló tényező miatt történnek úgy, ahogy történnek. A belső kontrollosok siker után emelik, kudarc után csökkentik az elvárásaikat, míg külső kontrollosoknál ez éppen fordítva alakul. Ezek a különbségek fontos következményekkel járhatnak az összetettebb viselkedések, így pl. az egyetemi sikeresség vonatkozásában is (Findley és Cooper, 1983).

A kontroll illúziója egy szorosan ide kapcsolódó fogalom (Taylor, 1989). Arra utal, hogy az emberek akkor képesek leghatékonyabban működni, ha abban a hitben tudják ringatni magukat, hogy legtöbbször az ő kezükben van az irányítás. Ha a kontrollba vetett hitünket elveszítjük, ez nagy károkat tud okozni a személyiség működésében: akár a tanult tehetetlenség állapotába is kerülhetünk. Természetesen a kontroll illúziójának is van egy  optimális, egészséges szintje: belátható, hogy teljesen kontrollálhatatlan események bekövetkezésekor a kontrollban hinni nem túl adaptív mechanizmus.

A belső kontrollos személy a negatív kimenetelt is magára képezi le: magát változtatja meg- autonómia vonzata van.(lásd még alul)

Gyermekkori szociális tapasztalatok összegzéséből jön létre kondícionálás útján (leképezett események + szülői irányítás) Helyzetenként változhat, de nem döntően, viszonylag stabil.

Kompetenciamotívumra épül. Meghatározza, hogy egy adott hatást mennyire tekintünk kiszámíthatónak, kezelhetőnek, ennélfogva pedig a coping-stratégiákat is meg fogja határozni.

Kapcsolatba hozható még a Bandura- féle énhatékonyság fogalmával is: a magas énhatékonyságú emberek kitartóbbak a problémáik megoldásában, hiszen a belső kontrollhoz hasonlóan ez azt jelenti, hogy a személy hisz a saját képességeiben és abban, hogy a  megfelelő viselkedést lesz képes alkalmazni szükség esetén. Korai tapasztalatok szerepe itt is jelentős!


Belső kontrollos személyek jellemzői:

 

 

-felelősséget vállalnak  tetteikért

-képességeiknek megfelelő feladatot választanak

-sikerorientáltak

-jobbak az információfeldolgozásban, mivel aktívabbak az információfelvételben

-jobban alkalmazkodnak a különböző helyzetekhez

-frusztrációs toleranciájuk magasabb, jobban tűrik az akadályokat és hosszabban tartanak ki a feladatokban

-családi hátterük következetes (pozitív megerősítés, autonómia, szükségletelv)

-kevésbé konformak

-kudarctulajdonításuk nem egyértelmű: maguknak, de külső tényezőknek is tulajdoníthatják (az optimista személyekre jellemző, hogy a kudarcaikat rendre a külső tényezőknek tudják be)

-kevesebbet szoronganak, szorongásuk facilitáló jellegű

 

Külső kontrollos személyek jellemzői:

 

 

            -nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz feladatot választanak

           -a „szerencse forgandó” elve alapján siker után csökkentik, kudarc után növelik    igényszintjüket

           -szocializációs hátterük elutasító vagy túlóvó- mindkettő gátolja a kompetencia kialakulását

           -többet szoronganak, szorongásuk debilizáló

 

A belső kontrollosok a következményeket saját cselekedeteiknek tulajdonítják, de nem biztos, hogy képességeikben is bíznak. Ellenben egy külső kontrollos is tekinthet magára hatékony személyként, ha pl. szerencsés alkatnak érzi magát.

 

 

 

 

Irodalom: 

 

 

Komlósi, A., Nagy J. (szerk). (2003): Énelméletek, ELTE, Eötvös Kiadó Bp, 195-216.      

 

 

Angol nyelvű irodalom:

 

 

 

Cohen, F., Lazarus, R. S. (1979): Coping with the stresses of illness. In: Stone, G. C., Cohen, F.,        Adler, N. E. (Eds.) Health psychology- A handbook. San Fransisco, Jossey- Bass.

 

Findley, M. J., & Cooper, H. M. (1983): Locus of control and academic achievement: A literature review. Journal of Personality and Social Psychology, 44, 419-427.

 

Lazarus, R. S., & Folkman, S. (1984): Coping and adaption. In: Gentry, W. D. (Ed.), Handbook of behavioral medicine, Guilford, New York.

Phares, E. J. (1976): Locus of control in personality. General Learning Press, (Morristown, NJ.).

Rotter, J. B. (1966): Generalized expectancies for internal versus external control of reinforcement. Psychological Monographs, 80 (1, Whole No. 609).

Rotter, J. B., Seeman, M., & Liverant, S. (1962): Internal versus external control of reinforcement: A major variable in behavior theory. In N. F. Washburne (Ed.) : Decisions values and groups (Vol. 2). New York, Pergamon.

Rotter, J. B. ( 1990): Internal versus external control of reinforcement : A case history of a variable. American Psychologist, 45, 489-493.

Taylor, S. E. (1989): Positive illusions. Creative self-deception and healthy mind. Basic Books, new York.

Thompson, S. C., Sobolev- Shubin, A. , Galbraith, M. E. Schwankowsky, L. and Cruzen, D. (1993): Maintaining perceptions of control: Finding perceived control in low control circumstances. Journal of Personality and Social Psychology, 64, 293- 304.

 

 



Vissza