02  Szakirodalom :: Szülőknek - Serdülőknek - Felnőtteknek - Tanároknak

Hogyan válik anyává a nő? Az anyai identitás kialakulása

Hogyan válik anyává a nő? Az anyai identitás kialakulása

 

„Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré.”

(Csitáry - Hock Tamás, író és újságíró) 

 

Életünk során kezdetektől fogva szerepekben (gyerek, diák, feleség, anya stb.) élünk, amelyeket folyamatosan alakítunk a környezeti változásokhoz, ill. testi változásainkhoz, belső szükségleteinkhez igazítva.

Erikson szerint minden életszakasznak megvan a sajátos megoldandó feladata, krízise, kiemelten foglalkozott a serdülőkor identitáskrízisével, amikor az ember arra keresi a választ „Ki vagyok én?” , „Milyen vagyok?”, „Mik az erősségeim, gyengeségeim?”. Ezen folyamatok segítségével alakítjuk ki magunkról azt az énképet, ami alapján értékeljük magunkat, felépítjük önbizalmunkat. Összetett társadalmunkban rengeteg lehetőség áll előttünk, sok szerep közül választhatunk, döntések sorozatát kell meghoznunk. Szerepvállalásaink életminőségünkre, hangulatunkra is jelentős mértékben hatással vannak. Szerepkonfliktust okozhat, ha valakinek túl korán kell egy szerepet felvennie, még azelőtt, hogy megérett volna rá, erre legjobb példa a serdülőkori anyaság.

Azonban érett, felnőtt nők esetében is jelentős lelki munka zajlik a háttérben, amikor várandós vagy újdonsült kismamaként szembesülnek az életükben bekövetkező változásokkal. Természetes, hogy a kisbaba érkezése felett érzett  hatalmas öröm néha ellentmondásos érzésekkel társul, mivel ekkor helyt kell adni a régi, szingli női szerep elhagyása felett érzett „gyászfolyamatnak”, ill. alkalmazkodni kell az új  elvárásokhoz, helyzetekhez. Érdemes egy bizalmassal őszintén átbeszélni érzéseinket, hisz a kihívásokból adódó stressz, negatív érzések  átbeszélése is már új nézőpontot, megoldást nyújthat.

A manapság gyakran emlegetett szülés utáni depresszió (baby blues) is egyrészt az új szereppel járó változásokkal (otthonlét, régi szokások elhagyása, nagyobb felelősség), másrészről a kialvatlansággal és hormonális változásokkal indokolható. A kismamák 50-80%-ánál, általában a szülést követő első héten jelentkezik a gyermekágyi szomorúság, normális esetben  1-2 hét alatt enyhülnek a tünetek. A tünetek hasonlóak a depresszióhoz: levertség, fáradékonyság, étvágytalanság vagy túlzottan jó étvágy, alvászavar, motiválatlanság, érdektelenség, gyakori sírás, bűntudat. Ezek közül a tünetek közül az alvászavar és a fáradékonyság természetes, sőt még a pár napos rossz hangulat is, depresszióról azonban akkor beszélhetünk, ha a tünetek hónapokon keresztül fennmaradnak és súlyosbodnak, ekkor már érdemes szakemberhez fordulni.

 A változás mindig stresszel jár, akkor is, ha maga az esemény örömteli. A szerepváltás ebben az esetben az egész családot érinti, a gyermek születése az egész családot átalakítja, a szülőkből nagyszülők lesznek, a kétszemélyes párkapcsolatból kisgyermekes család.  A szülőktől látott nevelési módszerek átgondolása gyakran a gyerekkor eseményeinek mérlegelését vonja maga után. Mi az, amit úgy fogok csinálni, mint a szüleim? Mi az, amit máshogy fogok csinálni? Úgy gondolom, szinte mindenki felteszi ekkor magának a kérdést: „Jó anya leszek?”. A szülői kompetencia, hatékonyság érzés kialakulása döntő jelentőségű, a nőnek most ez a legfőbb szerepe, ebben akar teljesíteni és ez alapján értékeli magát és életminőségét. Ne akarjunk tökéletes anyák, tökéletes feleségek lenni, ne akarjunk mindig mindenkinek megfelelni, hisz ez feszültséget szül. A sok teendő elvégzése közepette kevésbé figyelünk a baba jelzéseire, pedig az egymásra hangolódás, az intimitás kialakítása a legfontosabb.  Köztudott és elcsépelt, de igaz az a mondás, hogy ha kiegyensúlyozott az anya, akkor boldog a baba, és éppen emiatt fontos, hogy legalább heti egyszer az anya is szánjon magára 1-2 órát, hogy feltöltődjön, kikapcsolódjon.

A szülőknek azon is dolgozniuk kell, hogy megtalálják kapcsolatukban az új egyensúlyt, amelyben természetes helye van a harmadiknak, a gyermeknek. Ekkor kevesebb idejük marad egymásra, a kapcsolat jellege is megváltozik, hisz a férfi dolgozik, a nő pedig a gyermek ellátásával foglalkozik és a háztartást vezeti. A problémák átbeszélése, a teendők közös megszervezése, a jól működő napirend felállítása és a tartalmas időtöltés, ami építi a kapcsolatot és segíti az egyensúly megteremtését.


Irodalom:

Atkinson R.,L., Atkinson R., C. (2001) Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
Carver S., C., Scheier M.,F. (2002) Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest

 



Vissza